Szerintem ez a Mese most más, mint a többi, más a való és más a sok történés benne! Tele hosszú éjszakákkal, tántorgó reggelekkel, mik nem a piától bűzlenek, hanem érzésektől illatoznak! Fájdalmas és mégis édes dolgok, s aztán fordul ahogy a nappal követi az éjjelt, s éjjel a nappalt! Van valami különösen izgalmas ebben az egészben, hogy ha megállnál egy pillanatra sem tudsz igazán, mert az élet folytatódik veled! Ha egyhelyben állsz is haladsz, forogsz, „fejen állsz”, történsz! Ez azért is jó, mert nincs olyan, hogy semmi sincs, s ezáltal az illúziót is elhagyhatjuk! Mert mindig van valami, csak nem vesszük észre olyan könnyen! Én sem. Talán mostanában kicsit jobban, mint régebben.

Szóval mostanság sok időt töltöttem az éjszakában, legfőképp az online térben! A hangulat ugyanaz, csak a hús-vér való hiányzik hozzá! Illatok, ízek, érzések, de attól még valódi, attól még kell, attól még az, ami! Nem kell ezt másnak beállítani, és én is telis-tele vagyok azokkal a bizonyos hibákkal, mintákkal, félelmekkel! Imádom amúgy a mai hangzatos nevén „kócsokat”. Mi is ez? Valami életvezetési tanácsadás? Kioldás, meg feloldás, meg beoltás, a munka helyett magaddal? Ők végzik el helyetted? Vagy megmondják a tutit? Volt egy kedvenc szavam, mostanában nem használjuk igazán, de én a mai napig szeretem! Útmutatás vagy mifene! Ugye? Megmutatom merre van az út, de járni neked kell rajta! Szóval én most járom, járogatok, lépdelek, olykor bukdácsolok rajta. Jövök-megyek intézkedek, mert így kell, csinálni kell. Na de kanyarodjunk vissza történetem azon síkjához, amiben nem okoskodom, csak szimplán okos vagyok, érzelmes meg értelmes!

A történet közel sem egyszerű, de pont ettől misztikus és különleges esemény. Az élet nem teljesen fekete és fehér, ezzel azt hiszem az olvasó is tisztában van már! Mert nem úgy van az, hogy csak úgy a megélt harminckilenc évem alatt, mindent mindenki előtt vállalni merek, az összes hibám, gyengeségem, fájdalmam és vívódásom! Sőt azt hiszem, ha valakit nem szeretnél elveszíteni az első pontosan az a félelem, ha megtud majd mindent az miként csapódik le majd nála? Mint a tojás a tízedikről vagy mint repülő tízezerről! Na ez nem jó példa, de egyszer fiatalabb koromban kidobtam egy záptojást egy panel talán nyolcadik emeletéről és szépen pattogott a fűben, na ezt egy repülőről nem tudom elmondani. Ez egy nagyon nehéz dolog, mert ezek olyan ajtónyitogatások az érzelmi viharok közepén, hogy ember legyen a talpán, aki úgy csinálja, hogy nincs mögötte konfliktus! Az én életemben is megjelent ez mostanság! Megannyi múltat lezáró, polcra tevő cselekedet mentén! Ezért mondom, hogy nem tudok olyan dologról, ami tiszta fehér vagy tiszta fekete, inkább olyan szivárványhoz hasonlatos sokszínű, tele érzelmekkel és döntésekkel! Olyan emberi olyan szagos, illatos, olykor ölelő, vagy bántó, de sosem szándékos, mert a szándék jó, a cselekedet a koszos!