A ház előtt egy kopott fehér kocsi állt meg.Valamit kotorászott még kicsit az anyósülés környékén, végül minden energiáját összeszedve kiszállt a kocsiból. A hőségtől áztatta régi kopott ingzsebből előkotorta cigijét, nadrágzsebéből pedig remegő kézzel kihúzta öngyújtóját. Messziről látszódott az arcán a sokévnyi szolgálat, le sem tagadhatta volna rendőr múltját. Olyan dolgokat látott, amire épelméjű ember, még csak gondolni sem akar. De oly mélyen égtek belé az elmúlt 20 év eseményei, hogy fájdalomcsillapításnak az alkoholt használta. Két perc alatt változtatta füsté cigarettáját, de legalább akkor nem gondolt semmire, azt hiszem meditált közben. Bárcsak tudta volna, hogy nem ez az egyetlen mód. Mire a végére ért az ajtó előtt egy 6 év körüli fiúcska állt, kissé bátortalan, de szemeivel mégis várva a pillanatot mikor megölelheti a védelmezőjét. A férfi ekkor fújt egy utolsót, hogy legalább arra a két órára felülkerekedjen a démonokon, akik kisértették, majd közelebb lépett a fiához…